A dopplerezés a vízilabda sportban

csaszi

Történet

A dopplerezés, mint a gólszerzés egyik speciális, váratlan és kifinomult módja igen régóta ismert és alkalmazott technikai megoldás a különösen jól képzett és leleményesebb észjárású vízilabda játékosok köreiben, akik ily módon nem egy alkalommal meglepetésszerűen még lábbal is értek el gólt. A XX. század elején, az akkori kiváló, legendás hírű magyar játékosok már alkalmazták mérkőzéseken, nem is ritkán és a leírások szerint igen eredményesen.
Ezen technikai elem lényege, hogy a gólhelyzetben lévő támadó játékos a feléje érkező labdát nem fogja meg, nem birtokolja, hanem csak egy gyors ütő, vagy - valamely testrészével - csupán érintő mozdulattal továbbítja kapura a labdát, ami így az eredeti irányát megváltoztatva, megtévesztheti a kapust és gólt eredményezhet.
A dopplerező játékos ezzel a mozdulattal nem csak az érkező labda irányát változtathatja meg jelentősen, hanem annak mozgását is felgyorsíthatja. Ennek a módszernek a népszerűsége adhatta hajdanán az ötletet a sportág kedvelőinek, hogy a hagyományos vízilabda játék egyéb fontos és lényeges elemeit kihagyva (mint például az úszás, a folyamatos birkózás, a bonyolult szabályrendszer, vagy a teljes csapatlétszám) kialakítsanak egy olyan élvezetes, pörgős, gólokban gazdag játékot, amelyet szintén két kapura játszanak, álló helyzetben, természetesen győzelemig, de csak ketten-ketten: egy kapus és egy, az ellenfél kapuja előtt elhelyezkedő csatár. csaszi
A doppler kiszorító mérkőzések Mekkája kétség kívül „A Csaszi”, a régi Császár uszoda nyitott, 50 m hosszú, 25 m széles, emelt falú medencéje volt, (akkor még nem volt általános, elterjedt és kötelező a feszített víztükör), ahol a múlt században a medencében keresztbe, tehát cca. 22-23 m-es pályán már játszották ezt a nagyszerű játékot, és ahol később világsztár magyar vízilabdások (Olimpiai-, Világ- és Európa bajnokaink hosszú sora) is gyakran beálltak játszani… és bizony kaptak ki néha kevésbé ismert, kevésbé neves, ámde ezt a játékot profi módon űző lelkes amatőr sportolóktól!
Az évtizedek során így kialakult játék neve a „doppler kiszorító” lett, amelyet később már csak röviden dopplerezésnek hívtak egymás között a játékosok, és amit szórakozásból, kikapcsolódásként mind a mai napig élvezettel és örömmel játszanak.


Pázmányi Gábor